Jelentem, egy új izmus van születőben. Mégpedig a degeneralizmus. De hívhatjuk degeneralizációs folyamatnak is. Ez a jelenség alapvetően jellemzi a mai "magyarország"-ot (szándékosan kis betűvel, elhagyva mellőle a köztársaság kifejezést). A jelenség a politikai rezsimben ütötte fel a fejét, és nagyon gyorsan terjed függetlenül nemre, korra, ideológiai nézetekre való tekintet nélkül. A kispolgárság bizonyos százalékát is elérte már. Régebben is kimutatták már, de igazán csak napjainkban gyűrűzött be.
Mi különcök vagyunk, és mindig újítunk. Megmutatjuk a világnak, hogy hogyan kell lerombolni az amúgy sem száz százalékos demokráciát, Európában, a 21. században.

Feltétlenül vállalnom kell azt, amit leírok. Lehetek pártfüggetlen politológus, de nem határolhatom el magam azoktól a folyamatoktól, amik meghatározzák a mindennapjaim.
Az, hogy ki mit, milyen mértékben ellenőriz már nem érdekel. Először meghökkentem, de mondjuk egy régebbi időszakomban is volt már rá példa, hogy a telefonvonal visszahangzott. Viszont az, hogy konkrétan meg is mondják mi történik körülöttünk, egy kissé durva. Ezen feladat ellátására pedig egyre több embert vesznek fel. Végül is, munkahelyeket teremtünk, vagy nem?

Ellenben hamarosan már ott fogunk tartani, hogy nem csak leírni, vagy mondani nem szabad, de gondolni sem. El fogunk érkezni az orwelli gondolatrendőrség megvalósulásához. "Mugli Ivadék Ellenőrző Bizottság". Azt nagyon nem fogom szeretni, és tolerálni sem. Anyu mindig azt mondta, hogy amit megtanulsz, az csak a tied, senki nem veheti el tőled. Ahogy a gondolatokat sem.

Ez a sok adó, már azt sem tudom mire fizetek. A bruttó bérek nem növekednek. Amióta dolgozom, nekem minden évben csökken a fizetésem. Ez hogy lehet? Pedig tudtommal egyre feljebb lépkedem... Lehet valamit rosszul csinálok.

Minden reggel kockáztatok egy kicsit a metrón, mert kell az adrenalin. Persze azt sem hiszem el teljesen, hogy mindig a reggeli csúcsforgalomban füstölnek a szerelvények. Kellett a vállalatnak a pénz, csináltak néhány műbalhét, kaptak pénzt. Nem keveset, de gondolom ez csak ideig-óráig lesz elég. Majd ismét kelleni fog. Vagy olyan jó megoldást választanak, mint a repülőtársaságnál.
Ha nem látnám, hogy hogyan szórjuk két kézzel a pénzt, nem is lenne semmi baj.

De nem csak ez a baj. A közösségi oldalak is. Az, amiket az emberek elhisznek. A múlt évben pl. mindenki megtudta, hogy mi az indián neve, mi a szerencsenapja az adott hónapban. Ez mi? Adathalászat nyíltan és egyszerűen. Ez teljesen nyilvánvaló, ennél könnyebben hogyan juthatnának a cégek marketing infókhoz, és célközönséghez? Tudom, mert ebben is volt részem. Mert megírták, mi pedig meg olvasó-szerkesztettük az ehhez szolgáló eszközt. Ki is adták. Meg lehet vásárolni. 

Nem szeretem ezt a havas, latyakos Budapestet. Nem szeretem, amit látok. Vannak napok, amikor úgy érzem éveket öregszem. Nem tudom dekódolni az üzeneteket, vagy rosszul teszem azt. Tudom, hogy nem tartozik ide, de most valahogy a novemberben vásárolt új parfümömet sem szeretem. Akarom vissza a régit, az orginal illatot. 

Várom a tavaszt, a jó időt, a napsugarakat. Amikor újra ki lehet tanulni a vonzás művészetét. Ebben az időben nem lehet csinosan öltözködni, már nagyon unom. Jó érzés, amikor az első napsugártól fénysebességgel fut végig a bőrömön a borzongás. Tudtátok, hogy a bőr hat évig jegyzi meg és tárolja egy érintés érzetét? Utána már csak nagyon nehezen idézheted fel azt, ami régen volt.

Kíváncsi vagyok az új divatra is. Annak ellenére, hogy a "divat változik, a stílus örök".

Kell a meleg, hogy segítsen átjutni ezen a negatív időszakon is, és segítsen megvalósítani a sok-sok ezévi megvalósítandót.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.