Megfogadtam, hogy addig nem írok, amíg nincs leadva a szakdolgozat. Jelentem, egy órával ezelőtt megtörtént. 
Az utóbbi időszak egy kicsit nehezebbre sikeredett, mint ahogy azt terveztem. Minden értelemben. A kényszerpihenő miatti másfél hét teljesen kiesett. Aludtam, nagyon sokat. Relatíve pár órát sikerült ébren töltenem. A sok alvás természetesen nem áll messze tőlem, de az azért mégiscsak túlzás, hogy a múlt héten egyik nap munka után hatkor ledőltem egy kis pihenőre, majd másnap reggel hétkor ébredtem. A csajok közben csacsogtak, a főbérlő is nálunk járt, a tv pedig egész éjjel ment, én meg, mint akinél se kép se hang. Persze ekkor gyűrűzött be a határidős munka is, meg a szakdolgozat leadás. 
Most júniusig hallani sem akarok olyan fogalmakról, mint a decentralizáció-dekoncentráció páros, vagy területi-helyi igazgatás. És júniusban is csak bizonyos esetekben fogom kiejteni a számon. Minden este, amit az önkormányzati és a területfejlesztési törvénnyel töltöttem, eszembe juttatta azt a korábbi gondolatomat, hogy jelentkezni kellene a doktori képzésre. Megmondom őszintén, csak a hiúságom motivál. Lényegében nem szeretnék kutatási tevékenységet végezni, és nem leszek egyetemi tanár. Teljesen más elképzeléseim vannak, így nincs szükség újabb három év "ki-hogy gondolja" okoskodásra. Tehát a záróvizsgák után az új cél a nyelvtanulás, minden mennyiségben. 

Ilyenkor, a húzós időszakokban azt sajnálom a legjobban, hogy sok jó dologról lemaradok, az idő pedig csak rohan, és ismét itt a hónap vége.
Mostanában sok időt töltöttem otthon. Körbe voltam rajongva és kiszolgálva. És közben megérkezett a tavasz is, hip-hop. Kabát be a szekrénybe! Legutóbbi hétvégén otthon, az udvarban bográcsoztunk. A jó levegőn töltődtünk fel a napfénnyel. Otthon annyira jó ilyenkor tavasszal. Az emberek, a szomszédok előbújnak, mindenki tesz-vesz, udvart és keret rendez. Mindenki felszabadul a téli komorságból. Sokszor olyan Született feleségek érzésem van, amikor elnézem a szomszédokat. Mindig másik kapualjban van a gyűlés. Egyeztetnek, hogy mi lesz a nyári tennivaló, felújítás, ki-mit veteményez. A legutóbbi pletykák a születendő babákról szóltak, egy szomszéd bácsi szájából, aki nagy büszkén mesélte azt. 
Szóval ez az igazi otthoni vidéki érzés, ami nem cserélhető el semmire. Az jutott eszembe, amikor irodalom órán számos nyugatos íróról hallottuk, hogy, "amikor a nagyvárosba költözött....ami akkoriban a pezsgő irodalmi és szellemi élet központja volt...de ennek ellenére sokszor hazavágyódott, és a nyarakat vidéken töltötte". Ugye értitek?

A jó idő azzal is jár, hogy egyre kevesebb ruhát kell magunkra vennünk. Ennek a pasik általában kifejezetten örülnek, azok a nők (és többek között én is) pedig annyira nem, akik még nincsenek teljesen felkészülve a rövid-ruhás időre. A másfél hónapos kényszerpihenő, és a szakdolgozat megírása egy hónappal húzta keresztül a számításaimat. Ellenben a hétvégén nekiálltam bepótolni az elmaradásaim. Részt vettem életem első zumba edzésén, ami meg kell hagyni baromi jó volt. Táncos-latinos-izomlázcsinálós. A csaj, aki tartja annyira jól mozog, nőies és komolyan nagyon sexi is. Hát én rádöbbentem, hogy akad egy kis probléma a mozgáskoordinációmmal, ami az egymás utáni elemek megjegyzésében jelentkezik. De ennek ellenére minden alakalommal el fogok menni, főleg, ha arra gondolok, hogy milyen lesz az eredmény. Zumba-függő lettem. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.