Az alvás és én nagyon jó barátok vagyunk. Voltunk. Az utóbbi két hónapban ez az első olyan hétvége, amikor megtehetném, hogy sokáig nem kelek fel. Nincs minden percem előre megtervezve, és nem kívánom azt, hogy legyek már túl ezen a napon. Nyilván ez lehetne másképp is, de mivel maximalista vagyok, ezért úgy kell nekem, mert magamnak csinálom.
Nem szeretek órára kelni, de az kétségtelenül megdöbbentő, hogy megelőzöm azt.
Annak rendje szerint, reggel kitámolygok az ágyból, a takaró félig lelóg, amiben rendszerint megbotlok. Az ágy előtti szőnyeg csúszkál, a függöny ilyenkor túl hosszú, és azért ne tudom elhúzni, mert rajta állok. És amikor végre ki tudom nyitni az ablakot, akkor veszem észre, hogy a helyes pasi a szomszéd ablakból nagy érdeklődéssel kísérte végig a reggeli akcióm. Na meg, az ilyen szétcsúszott reggelek alkalmával, nem tartozom a "reggel is szép" kategóriába.
Ma persze teljesen máshogy alakult. Ágyba szervíroztam a tejberizst, megnéztem a reggeli híreket, a hajam is egész vállalhatóan áll, semmilyen baleset nem történt, a helyes srác meg bizonyosan még alszik.
Álmok. Hát megdöbbentő, hogy éjszaka milyen képeket produkált az agyam, amire ébredéskor olyan élesen emlékeztem, mintha most történt volna. Kaptam egy tükröt, amiben megnézhettem az érme másik oldalát, nehogy elbízzam magam. Gondolom ez leginkább jelzésértékű volt. A kontroll, ami segít és emlékeztet, arra hogy sérülni fogsz. Ez most magamközt szólva is igen rejtélyes.

Az utóbbi idők napjait leginkább a kiszámíthatatlanság jellemezte. Két hete nagy táskával járok, mert sose tudom "mikor és hol végzem" a napot. Ez azt jelenti, hogy bármikor eszembe juthat az aerobik, a szoli, vagy szimplán a moziban, vagy valamelyik barátnőmnél kötök ki az este folyamán. Ezért persze muszáj a fél életemet magammal hordozni, ami a táskámban eléggé kaotikusan nyilvánul meg. Bár Liza szerint a legfontosabb, hogy a ruha ápol és eltakar. Persze, ez egészen addig igaz is, amíg nem jön a nyár. Mondtam neki, hogy én teljesen normális vagyok (ennek előzménye, hogy szerinte kicsi vagyok és alacsony, szerintem meg egyszerűen normális). Amire megkaptam, hogy csak fölül nem, és őt is elrontom. Ehhez már csak annyit tennék hozzá, hogy így jár az, aki idealistákkal barátkozik.
Mindettől eltekintve nem törekszem a status quo megváltoztatására. Mert ugye "Számtalan viselkedés közül választhattam volna, de én csak hagytam, hogy a sors döntsön helyettem."

A pasikkal meg csak az a gond, hogy mindenhol azt hallom, hogy gond van. Nem tudom, én elég nyugodt és türelmes természet vagyok. A konkrétumokba nyilván ne menjünk bele, csak röviden foglalnám össze, hogy szerintem mik a problémák fő kiindulópontjai, amik már akkor le vannak fektetve, amikor még nem is ismered. És ebből lesz mindig a sérülés, szóval jól gondoljátok meg. A lista természetesen bővíthető, várom a javaslatokat. És ígérem, hogy nem lesz olyan hosszú és bürokratikus a befogadásuk, mint általában a közbeszerzési eljárások.

Vagy intellektuális társat keresel, vagy nem.
Vagy érdekes, színes, szociális, humánus és szórakoztató, vagy nem.
Vagy kitartó és rendkívüli, vagy sem.
A barátságod fejleszti szerelemmé, vagy nem.
Temperamentumos, érzéki és szenvedélyes, vagy nem.
Vagy Mindent vagy Semmit.

Még mindig azt vallom, hogy a legjobb, ha nem keresed.
És itt jön még a többi számos eldöntendő kérdés is (persze magamból kiindulva). Például, hogy egyáltalán mi az az életforma, ami elfogadható. Nekem mindig a kiszámíthatatlan, hirtelen változások alakították az életem. Emellett eléggé makacs vagyok. Ez lehet, hogy nem a legjobb megfogalmazás, inkább az van, hogy amit, elhatározok, azt megvalósítom, és nem igen engedek belőle. Vonz minden, ami új és szokatlan és rendkívüli.És nem vagyok mindig két lábbal a földön.
Sok helyen olvastam már, hogy a szexuálpszichológusok szerint a mai nő nem társa, hanem inkább vetélytársa a férfinak. Szerintem ez csak az élet bizonyos területein igaz. Egy kapcsolatban ezt nem tudom elképzelni. Nyilván nem csak az kell, ami mondjuk tízen-húszon évesen motivált. Meghatározó volt, hogy a partnered jó nő, vagy pasi legyen, tehát nem csak a külsőségek. A tökéletlenségek adott esetben már nem számítanak.

Vagy leginkább ne bonyolítsam túl, ugye? :) Ez lesz, ha nem alszom ki magam.

A jellemrajz után, akár egy hirdetést is feladhatnék, hogy helló Adri vagyok, és egy eredeti gondolkodású, szabadságot, függetlenséget kedvelő, folyton újat kereső, egyéniséget keresek, akivel bátran beutazhatom a csodaszép világot. :D Ez már majdnem semmi! De, ez most nem nekem, és rólam szólt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.