Vasárnap óta úgy érzem magam, mint egy mosogatórongy. Milyen jó, hogy múltkor arról ömlengtem, hogy én ugyan nem leszek beteg...
Sikerült összeszednem valami megfázás félét, minek következtében nem látok a zsebkendőn és a könnyeimen kívül túl sokat. Fantasztikus, hogy épp most van határidős munkám. Emiatt valahogy kibírtam az elmúlt három napot, de ma már megkaptam, hogy jobb lenne, ha otthon maradnék, mert csak rontom a közeget, meg a falfehérségem sem túl biztató. Szóval a hét további részében kényszerpihenő.
A mai naphoz hozzátartozik, hogy nem tudom miért pont velem, de a társosztályról egy középkorú férfi elég furán viselkedik velem, és nonszensz, hülye leveleket írogat. Sok ügyben kell társosztályokkal együttműködnünk, és ez is egy olyan. A pasi az első megbeszélésen már elég kellemetlen helyzetbe hozott, mikor tőlünk ketten kis filigrán nők, tőlük meg három nagyobb darab középkorú férfi vett részt a megbeszélésen. A csoportfőmnek beszóltak, h mit jogászkodik meg akadékoskodik, meg hogy csak nézzünk rá az Adriennre (ezt utálom), ő biztos nem jogász. Nem bakker, de ettől mi még egy oldalon állunk, és ugyanúgy gondolkodunk, és ugyanazokat a követelményeket fogalmazzuk meg, ha jogi, ha nem jogi végzettségünk van. Egyébként felvilágosítottam, hogy a végzettségem a jogi alapképzés kategóriába tartozik.
Aztán meg a telefonba beszól egy ilyet, hogy "hallom telefonálgatsz jobbra-balra, az infó érdekében". Mondom, mi? Nem többen vagytok megjelölve kapcsolattartásra? Akkor meg mi az alapja annak, hogy pont ezt a fura pasast hívjam fel. Felvilágosítottam, hogy ne okoskodjon.
De ezzel még nincs vége! Az első levelében, amiben anyagokat küldött át nekem, valami olyan elköszönést alkalmazott, amit eddig még senkitől sem kaptam, főleg nem munkahelyen. Nevezetesen a "Süssön rád a nap" volt az alkalmazott ominózus elköszönés. Ezen meghökkentem, de hamar túlléptem rajta. Mondom biztos nem százas a pasi. Erre ma, a bukó telefonos beszólása után, megint levélben küldött csatolva anyagokat, - amin hozzá teszem három napig ült, és nem sok változtatással, de biztosan kemény munkával hozta össze - melyek kísérőszövege a "Jó melcsit"-t volt. Na, ezt már nem bírtam röhögés nélkül, és hármunknak okozott nagyon jó szórakozást a mai feledhetetlen közgyűlés hallgatása közben. Nap végén meg érkezett egy "biztosan eltévedt" e-mail a fiókomba, amiben rajtam kívül számomra ismeretlen férfiak voltak a címzettek között, akik valami hétvégi hússütésre lettek meghívva. No komment.
Dühös vagyok, és piros nagyon az orrom. Na jó, ezen már azért nevetek. A haragtartás és düh úgysem tartoznak a nagy barátaim sorába.
Hogy ne kelljen itthon ülnöm, holnap haza utazom. A fél nap legalább elmegy az utazással, és rájöttem, hogy egy csomó mindent el kell intéznem otthon.
A héten bevásároltam citromot, narancsot, mézet, c vitamint, és egyéb finomságokat. Ma ágyneműt mostam, és mindent fertőtlenítettem az irodában is.
A hét fénypontja pedig, hogy ma hívott Giusy (a volt mentorom a Provinia-ban), hogy mi újság odakint, amitől teljesen feldobódtam, és ilyenkor mindig feltöltődök pozitív energiákkal. Jó hallani, hogy mi újság velük. Négy hónapig volt Giusy otthona és irodája az én otthonom is. Mindig elmondja, hogy hiányzok nekik, és várja már a nagy találkozót. Főleg a távozásunk utáni első hetekben hívott sokszor, hogy ő ezt nem tudja megszokni, mert már nem ugyanaz... Várja, hogy reggel az irodában legyen kinek elmesélnie milyen könyvet olvasott, milyen rendezvénynek lesz a koordinátora, elmondja milyen a szerelem. Azt, hogy ebédszünetben hazamenjünk, ebédeljünk, pihenjük, rágyújtsunk a teraszon... Munka után kitegyen minket a pályaudvaron, és másnap induljon újra az egész előről. Tipikusan az az ember, akivel nem kellenek szavak, hogy megértsétek egymást. Elég csak egymásra nézni. A számomra legkülönlegesebb az egészben, hogy eltérő nyelveket beszélünk, mégis teljes mértékben megértjük egymást. Nem csak azt, amit mond. Mindig is úgy gondoltam, és ezért sem vonzanak a külföldi pasik, hogy egy másik nyelven soha nem nem fogom tudni úgy megértetni magam a másikkal, mint az anyanyelvemen. Ennél szebben és jobban hogyan fejezhetnéd ki magad? Biztosan tanulható, de ez számomra nagy visszatartó erő.
Most már kellőképp eltértem a tárgytól, úgyhogy irány az ágy. A pihenő alatt, mint ahogy most is teszem, mindenképp be kell fejeznem a szakdogám, megnézni pár emlékezetes csöpögős olasz filmet. Ilyenkor az a legjobb, ha már úgyis zsepihegyek vannak az ágyadban.

Búcsúzóul egy kis pihentető musica:

https://www.youtube.com/watch?v=FSea1YPxK1c

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.