Jelen pillanat sokkal idősebbnek érzem magam. A test öregszik, a lélek nem. Vagy hogy is van ez? Ez feltehetően a fáradtságtól van, amit a szerdai este okozott. Fura, de még minid elkérik a személyim, köszönhetően a genetikának. Anyu is nagyon fiatalnak néz ki. Sok esetben ilyenkor dúlok-fúlok, hogy milyen már, hogy igazoljam magam. De gondolom, hogy néhány év múlva örülni fogok annak, hogy fiatalabbnak gondolnak majd a koromnál.
Gondoltam egye kukac, elmegyek az egyik barátommal meginni valamit munka után, aztán irány haza pihenni, hogy testben és lélekben is felkészült legyek a péntek esti csajos bulira. Ehhez képest, úgy érzem sikerült az összes energiám röpke három óra alatt felhasználni.
Megérkeztünk a bárba, ahol előtte még sosem jártam, de nagyon csábító volt a koktél akciójuk. Beléptem, és megállapítottam, hogy igen szimpatikus a berendezés. Aztán meg azt, hogy jééé, de ismerős az a lány ott a zöld pulcsiban. Meg a többiek is. :) Jó kis meglepi buli volt. A pláne az egészben, hogy össze-vissza sunnyogtatok, és mindenki hazudott a "Nemes Cél" érdekében. Fura, mert egész nap kaptam a lemondó leveleket, és a negatív visszaigazolásokat, amitől tényleg rosszul éreztem magam. Az járt a fejemben, hogy, na tessék nekem. Itt vagyok, mindenem megvan, amit akarok vagy akartam, ennek ellenére egyedül leszek a szülinapomon. Haza megyek letekerem a szokásos húsz percet, megcsinálom a vacsit, befekszem a kádba és közben megeszem a kapott csokikat, majd bekapcsolom a tv-t, mert azon mindig jót tudok aludni. Szerencsére épp nem szurizós nap volt. Még ezt is lepörgettem a fejemben.
Egyszer az egyik ismerősöm azt mondta, hogy az ember az élet nagy eseményei során egyedül van. Egyedül vagy, amikor megszületsz, és a végén is. Egyedül csinálod végig, senki más nem érezheti azt, amit egyedül csak te. Ez persze igaz, de szerintem, ha akarsz tehetsz ellene. 
Aztán meg alig tudtam betelni az örömmel, amikor ott voltatok mind. Ugyan sokan még nem ismertétek egymást, de szerintem nagyon jól sikerült az este, és mindenki önfeledten és fenntartások nélkül adta önmagát. Ennél jobban semmmi sem bizonyítja azt, hogy igenis remek érzékkel válogatom meg a remek barátaim. Továbbra is azt gondolom, hogy nem vagyok kapcsolatember, soha nem is akartam az lenni. Távol áll tőlem a jópofizás, és a sok felesleges energiabefektetés olyan kapcsolatokra, amiben egyáltalán nem érezném jól magam. Meg egyébként sincs fölös energiám. 
A szervezkedésre visszatérve, jó pár forgatókönyvet hallgattam meg a tegnapi nap folyamán. Köszi, hogy a meglepi buli legegyszerűbb formáját  választottátok! Rózsacsokrok és egyéb torták nélkül. Ez épp így volt jó. Már a rengeteg ajándékot is sokalltam. A tény, hogy gondoltatok rám, épp elég. 
Rémisztő, hogy már közelebb vagyok a harmadik x-hez, mint a másodikhoz. A szüleimnek ilyen korban már két gyerekük, és saját erőből épített családi házuk volt. Nem beszélve a házasság intézményéről. Egyáltalán hogy tudjuk kiválasztani életünk párját? Van-e ilyen? És hogy lehet egy gyerekért lemondani mindenről? Őszintén csodálom azokat, akiknél ez működik. Sokszor jut eszembe, hogy milyen jó lenne már megállapodni, szerintem leginkább azért, mert a magállapodással a nyugalmat és biztonságot kombinálom össze. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy el is határoznám magam. A nyugalom eléréséhez esetemben sokszor az is elég, hogy hétvégén csak feküdjünk egymás mellett a kanapén "semmitéve", szavak nélkül. 
A gyerek kérdés pedig...nem tagadom, hogy egyre gyakrabban jut eszembe, feltételezem ez a korral jár. Valami ösztönös dolog lehet. Édesek, aranyosak, jó velük foglalkozni, egy bizonyos ideig. A 24 órás szolgálatot még nem vállalnám. Egyrészt, mert még én is gyereknek érzem magam (tudom, ehhez fel lehet/kell nőni), egyelőre nincs miből felnevelni, másrészt ahhoz előbb még saját magam kell rendbe tenni, hogy az a gyerek is teljesen egészséges legyen. Nah, kíváncsi vagyok, hogy öt év múlva, visszaolvasva ezt, mit fogok gondolni.

Ha a hétvégén kellőképp kipihentem magam, akkor készüljetek arra a társadalomkritikára, ami már január eleje óta gyűlik bennem, és már elég idős vagyok ahhoz, hogy le is merjem írni, vállalva az esetleges következményeket.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.