Persze, az utóbbi időben mindig csakkor írok, amikor valami iszonyatosan felbassza az agyam.

De most már tényleg nem csak betelt, de túl is csordult. Minden munkahelynek megvan a maga hátránya. Minden munkába bele kell kalkulálni a stresszt. Olyan nincs, hogy ne lenne feszültség, vagy egy balul sikerült dolog. A negatív oldalát már nagy mértékben sikerült megtapasztalnom az országunkban túltengő munkalehetőségekben.

Csak az igazságtalanságot nem bírom elviselni, de azt nagyon nem. Miért nem kezdenek az olyan emberekkel, akik nem becsületesen, vagy nem a "legjobb tudásuk szerint" végzik a munkájukat. Szép számmal akadnak ilyenek is, ezt azért minden nap látom. Vannak, akik napi nyolc órában kávéznak, merthogy a reggeli kávé és cigi után ott ragadnak a teraszon, vagy mindig más irodában pofáznak.

De nem. Belém kell kötni, a lehető legkisebb emberbe, mert azokkal lehet úgy beszélni, mint valami utolsó szarral, mert szerencsétlen úgysem szólhat vissza. Sőt még azért is elnézést kér, amit az elkövetkező száz évben fog elkövetni, és csak "örül, hogy van munkája". Mert ez mindig el van mondva, hogy tudja hol a helye.

Ő méltóságának, Lekezelő Mr. Bírálóbizottságnak viszont nagyon könnyű, mert neki nem kellett soha a semmiből várat építenie. Csak itt-ott ismert valakit, aki közel volt a tűzhöz, vagy éppenséggel jókor volt jó helyen. A bunkósága és tahósága határtalan. Épp olyan stílusban beszél, mint amennyi az intelligenciájából hiányzik. Olyan dolgokról okoskodik, amiről halvány lila gőze nincs. Gratulálok, ezt kell csinálni e?!, az adófizetők pénzéből.

Annyira, de annyira megmondtam volna neki, hogy hova tartsa magát dr. Barom. Mivel én sem kezdem el ecsetelni senkinek az autószerelés rejtelmeit, ha nem tudom melyik csavar hova való. Kommunikálni nem lehet vele, mert a kommunikáció alapjait sem ismeri. Bármit mondasz, neki van igaza. Tipikusan az "egy szót kiragadok", majd azt ecsetelem és fejtegetem, de érdemben nem mondok semmit" típus.

Na, de akkor most tényleg elég. Ebben az országban nem lehet élni. Semmibe vesznek. Ha terhelhető vagy, akkor egyre több dolgot pakolnak rád, viszont azt már nem ismerik el, ha tényleg jó vagy. Fizesd be a fizetésed közel ötven százalékát, hogy ha úgy esik egy nyamvadék kopott orvosi rendelőben még egy székre se tudj leülni. Ha hétvégente meg szeretnéd látogatni a családod, akkor egy ótvaros lepusztul IC-nek nevezett szerelvénnyel utazhass több mint három órát. Ami kész vicc, mert nyugaton vagy éppen keleten ezt a távolságot  a 21. században egy röpke egy óra alatt meg lehet tenni. Vagy esetleg lefagy a veséd a jó időérzékkel működő légkonditól, vagy meggyulladsz a nyár legmelegebb napján. És évről évre nő a menetidő. Vagy ne beszéljünk arról, hogy négy év késéssel forgalomba áll egyetlen egy metrókocsi, ami jelenleg valami szellemjáratként funkcionál, és utasokat nem szállít. Itt tényleg mindent meg lehet csinálni. Hát uram bocsá'. hagyják már meg nekem a választás szabadságát, hogy ha vasárnap reggel úgy ébredek, hogy mégis elmennék szavazni, akkor hadd menjek már.

Tényleg nem csodálom, hogy az orvosok elmennek, a fiatalok elmennek. Ki akar egy olyan helyen napi nyolc órát dolgozni plusz túlórázni, ahova még a betegek is félve teszik be a lábukat. Csak mondok egy nagyon egyszerű példát. 80'-as évekbeli ultrahangos géppel mit lehet megállapítani a sötétségből? Elárulom, semmit. Megéri beperelni a kórházat, az orvosokat? Nem. Ezért mennek fejvadászcégekkel külföldre. És valóban sokan akár tízszer is meggondolták, hogy aláírják-e a tanulmányi szerződést. De azért mindemellett építsük az államot.

Biztosan építeni fogom, ha majd folyamatosan nem leépítve fogom majd érezni magam, de nem itt. Mert nem mindezért, a fentiekért lapátoltam ennyit.

Nem csak a levegőbe beszélek, mindezt első kézből tudom, saját tapasztalatból. Ja és most akkor hazajöttem a munkából, és itthon így nyolc óra magasságában mostantól kizárom azt. Csak még előbb végiggondolom, hogy holnap reggel mit is kell csinálnom.

A szabadkozás helye: És bocsánat, de én ritkán beszélek csúnyán, mert ugye engem arra nem igen tanítottak meg, de most éppen "ritka" alkalom van.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.