Sokszor hallottam anyu szájából, hogy egy nő nagyon sok mindenre képes a cél elérése érdekében. Feltételezem, hogy a kijelentés legtöbbször negatív kontextusban (a férfi általában azért nem jelentkezik sokáig, mert egy másik nő van a dologban) szerepelhetett a mondanivalóban. Nem is igazán értettem még, nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget.

Ma már tudom, hogy hova tegyem. A jó értelemben mindenképpen pozitív az, ha valaki küzd, és nő létére magasra teszi a mércét. A mai világban ez már egyáltalán nem kérdés. Az viszont annál inkább, hogy milyen eszközökkel éri azt el, legyen az a karriert érintő, vagy magánéleti célkitűzés.

Esténként nagy realtity show nézővé válok. Gondolkodtam azon, hogy vajon miért köt le, és egyáltalán miért nézek olyan embereket, akik messze állnak a gondolkodásmódomtól, és a mindennapi cselekedeteimtől egyaránt. Arra jutottam, hogy egyrészt kikapcsol, mint ahogy a televízió általában kikapcsolja az emberek agyát egy rövid időre. Nem kell a saját életünkkel, gondjainkkal foglalkoznunk. Sőt, már-már felüdülés azt látni, hogy nem csak nekünk kell mindenféle helyzetekkel megküzdenünk. Próbálunk ítélkezni, és következtetéseket levonni a tetteikből. Mindenki beleképzeli magát, hogy „ő vajon mit csinált adott helyzetben”. Sokkal könnyebb mások felett bíráskodni, mint a saját hibáinkat beismerni.

A másik dolog a tanulságok levonása. Mindenekelőtt aki a saját hibáiból nem tanul, az nyilvánvalóan semmiből sem. Ha pedig valaki más hibáiból tanul, akkor az biztos, hogy nagy érzelmi-értelmi előnnyel rendelkezik másokkal szemben.

A „játék” célja, hogy párban végigjátsszák a műsort. És itt az általános férfi-nő párosokra gondolok. Az már más kérdés, hogy milyen nők és férfiak. A korosztály elég egyhangú, 18-25, plusz még egy-két harminc feletti. Külsőleg nekem mind sokkal idősebbnek tűnnek a koruknál. Az elsődleges szempont természetesen a külső. Mondjuk azon már az első adás alkalmával megrökönyödtem, hogy az egyik srác legelső kérdése egy lányhoz: „Hogy állsz a szilikonnal?”. Most őszintén ezek után csodálkoztok, hogy némelyik nő napjainkban hogy néz ki? És hány műtéten esett már át? Na és vajon miért nem elégedett önmagával? Pff, ez szégyen. Tudom nem is lenne érdemes egyáltalában ezen agyalnom, de azért mégis…

A műsor készítői feltehetően azt hiszik, hogy felsorakoztatták napjaink férfiideáljait. Egy szőke, egy barna, egy latinos típus, egy kisfiú, és a trendi irányító, nagyjából ennyiben ki is merül a kreativitás. Érdekes módon engem egyik sem fogott meg. Az sem jellemző, hogy az idősebb férfiaknak más a gondolkodásmódjuk. Azt még hozzá kell tennem, hogy szeretem, ha egy férfii ápolt, de az már zavaró, ha többet készül, mint én.

A nőkről már nem tudok ilyen bátran nyilatkozni. Amit látok az az, hogy nagyon egyszerűen kiismerhetőek, és előre látható minden jövőbeli lépésük. Egyszerűek, és nem komplikálják túl a dolgokat. Szerintem nem is rendelkeznek a kombinálás adottságával. A nem, nemet, az igen pedig igent jelent. A kérdez-felelek szituációkban mindig megdöbbenek, vagyis inkább megijedek, amikor a pasi tudja igent vagy nemet kell válaszoljon. A kapcsolatokban általában eljön az a pont (ha jól működik), hogy annyira jól ismered a másikat, hogy tudod mit kell válaszolnod. Ez valami fordított pszichológia lehet. Innentől kezdve már nem te irányítasz. Ez egy állandó brainstorming.

És fontos a szerepjáték is, és most nem feltétlenül a szexre gondolok. Persze kétségtelen, hogy fontos a testiség. Kell a „nem” szó kiegyensúlyozott használata, ami mindig egy kicsit elérhetetlenné tesz. Kell a folytonos kokettálás, és csipkelődés. A magától értetődőnek hagyott kapcsolatok sok veszélyt rejtenek magukban. A kezdet mindig minden esetben izgalmas, minden új, de egyszer ennek is vége. Viszont az, hogy mindig érdekesnek tűnj, és bizony rendkívüli maradj, igen komoly háttérmunkát igényel.. A hosszú távú kapcsolatok másképp nem működnek, legalábbis a saját tapasztalataim szerint.

Ami rendkívül elrettent az a se veled, se nélküled állapot. Ebből már kijutott néhányszor. Annak sem látom sok értelmét, hogy sokan nem játszanak nyílt lapokkal. Ezzel nem elsősorban engem, hanem saját magukat csapják be, nem mellesleg az utolsó esélyt is elvesztik. Nekem meg csak egy plusz megerősítés, hogy mennyivel vagyok jobb ember másoknál.

Félreértés ne essék, még nem szárnyal az egekben az önbizalmam. Pénteken arra is rájöttem, hogy rossz emberismerő vagyok. Vagy leginkább, csak nem tudom leküzdeni a határtalan naivságom. Vannak olyan helyzetek, amiből csakis egyedül tudsz kimászni, de azért elkél némi baráti segítség, biztatás, és rábeszélés is.

De a naplóírás írás jó, sok mindent megtudhatsz magadról. Többek között azt is, hogy nyitott szemmel jársz. A virtuális világon kívül néha a lenyűgöző valóságban is.

„You can fnd inspiration in anything, and if you can’t look again. „

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.