Igen, ez egy lopott gondolat. Ellenben szerintem nagyon illik ide. Jól összefogja azt a rengeteg ingert, ami az utóbbi időben ért, és ami miatt ismét a blog mellett döntöttem. Meg úgy egyébként is hiányzott. Ez olyan, mint egy mátrix, amibe időről-időre kiléphetsz egy kicsit. Vagy mint a H.P. könyvekben sokszor említett "merengő". De jó is lenne a rengeteg gondolatot kiüríteni, és mindig csak azt elővenni, amire tényleg szükség van. És most, hogy közelednek az ünnepek, engem is (és feltételezem sokan mások), a szokottnál érzékenyebben érintenek a különböző ingerek, még kuszább minden.
Szóval, amiről majd írni fogok az nagyjából minden, ami a fejemben jár. Biztosan jobb lesz így, mint folyamatosan az F betűvel kezdődő és acebookal végződő társadalmi kényszeres oldalon postolni és "lájkolni". Nem mellesleg egyre több kolléga az ismerősöm, ami ebből a szempontból egyáltalán nem jó. Sőt, egyáltalán nem jó, hogy látják mit csinálok napközben - mert ugye nem tudom megállni, hogy szabad perceimben ne a híreket olvassam.

Hello Világ! Hello Budapest!
Már majdnem két hónapja, hogy itt vagyok. Ez önmagában nem is lenne sok, de olyan érzésem van, mintha már hónapok óta itt lennék. Minden új, és mégsem. A legtöbb dolog nem változott. A suli megvan, bár a legújabb hírek szerint hamarosan lebontják, mert most minden "köz" és a "nemzeti" időszakát éljük. A négyes metró azóta sem épült meg. A Stadionok megálló és a Moszkva Tér is átesett az átadás-átvételen.
A kisbarátok a régiek, csak most egy kicsivel idősebbek, és ez sajnos rám is igaz. Szinte mindenki belevetette magát a munka világába, és már nincs helye a hétköznapos mókázásnak. Ennek ellenére már sikerült eljutnunk egy ÁF buliba, ahol csak komoly kommandózás után találtunk ismerőst. A kolis szobákból fura arcok jöttek elő. Továbbá egy karácsonyi céges buliba, egyéb sörözős estékre, barátnős teadélutánokra, lakótársas olasztésztafőzős mókákra.
Nagyon gyorsan peregnek a napok, és már itt is az év vége.
Utáltam ez az évet, de hasonlóan az előzőt is. Nem is akarok többet erről hallani.
Velem nem sok minden változott, kivéve azt a dolgot, ami a későbbiekben is "Tudjukmi"-nek fogok nevezni. De ezt is túléltem, mint még sok más mindent, mert "csak a pufin ad nekem erőt, és mindent lebíró akaratot."
Be kell valljam, baromira bírom, hogy sok időm van gondolkodni, és meg sem állok egész nap, és ha tehetném, akkor minimum huszonhat órából állna egy nap.  Tudom, hogy furin hangzik, és talán nem is a legjobb kifejezés, de azt hiszem elmúlt a "befásultság" időszaka.

Majd írok a munkáról is, mert csudiszupi. Nem hiába szerettem mindig is az orosz realizmust. Az iktatás kész élvezet. Egy csomó öltönyös pasas, csinos nő járkál papírkupacokkal fel s alá. Persze azért nem ilyen egyszerű, de azért nagyszerű :).
A lakótársaim is csak pörögnek, és állandóan váltjuk egymást. Az olaszokkal állandó kapcsolatot tartok, főleg most így az ünnepek közeledtével keresnek. A hivatalban már vendégmunkásnak néznek a folytonos telefonbeszélgetéseim miatt. Andi időközben anyuka lett, talán az egyik legodaadóbb (a sajátomon kívül), akit valaha ismertem. A gyerkőc nagyon jó fej, és napról napra okosabb. Nem hiába, folyton foglalkoznak vele. Szereti a vizet, és épp a "minden idegentől fél" korszakát éli, így legutóbb tőlem is tartott picit. De most már tudom, hogy gyakrabban kell látogatnom. Ami így is lesz, mert most már lenyugodtak körülöttem a dolgok.
Szereztem új barátokat is, ami ennek az évnek az előnyei közé tartozott, a nagy döntések és szép pillanatok mellett. Sokan vagytok körülöttem, akik megállapodtatok, vagy készültök rá. Felnőttünk, ez az egyszerű magyarázat. A találkozók témája már az esküvő, nem pedig az érettségi, ami be kell valljam kissé keserédes, de ettől függetlenül nagyon elégedett vagyok.
Új szerelem nincs. Most pakolok, holnap hazautazom. Ismét jönnek a vizsgák. Igen, újabban politológiát tanulok, mert egyszer még jó lesz valamire.

Visszatérve a rövid kis bevezetőre, szeretnék írni mindenről, ami színes, romantikus, cinikus, az idealizmus világába már nem fér bele; való és valótlan, filmről, zenéről, nőkről és férfiakról; mindenről, ami olasz...

Soraim végeztével, kívánok Mindannyiunknak szép és meghitt családos-szerelmes ünnepeket, sok olyan ajándékot, amire vágytunk, és az ideinél sokkal eredményesebb új évet! :):):)

With love,

Adri

(Lejebb hallgassatok egy kis zenét is, nekem mindig beválik ;))